A remixkultúra egyik "vívmánya", hogy új kontextusba helyez egy már lezárt véleménnyel bíró témát. Ha eddig nem is jutott volna el hozzám, hogy esetünkben Michael Jackson annyira nem is volt originált sztár, akkor most jól megkaptam.

A filmrészletek egy 1953-as "The Band Wagon" és egy 1955-ös "Daddy Long Legs" című filmből valók.



Ez a videó magasan bizonyítja a két személy előadása közötti hasonlóságot. A gengsztersztoriba mártott tánckoreográfia, a táncos hős - csakis fehér zokniban, és a korra jellemzően kissé filigrán mozdulatokkal operáló férfiideál - vagy az olyan kis apróságok, hogy a zenegépet filmen semmiképp sem szabad profán módon indítani, mind-mind visszaütnek a Fred Astair által bemutatott 50-es évekre.

Persze úgy korrekt ha megemlítem azt is, hogy Jacko tisztelete kifejezéseként készíttette a Smooth Criminalt ilyenre, de bárhogy is van, azért nagyon megérte ez - akkor - neki.

És milyen érdekes, a saját előadói karakterét talán ő is remixelte, ha élhetek ilyen arcátlan kifejezéssel: Fred Astair, Diana Ross, és ki tudja még kinek az egója kandikált kia a klipjein keresztül. Viszont, ha valaki nem vállalja önmagát, hanem mindig másra akar hasonlítani, azt mutatja, önértékelési problémái vannak.

A rend kedvéért a Smooth Criminal klip linkje.