Szóval van ugye ez a mindenkit iszapként körbenyaló közösségi agytágító. 

Kezdem a végén: kábítanak minket a nyereményspamek. Manapság ilyeneket lehet nyerni hunországban, a jenkiportál segítségével:

• vásárlási utalványt 
• masszázs fotelt
• fürdőszoba bútort vaze
• "almás" laptopot
• taxiutalványt
• hosszú hétvégét toronyórával láncostul
• benzinkupont százezeré
• koncertjegyet
• jegyet valami Fridge fesztiválra
• mobil kávégépet öregem, ez kész
• energiaitalt lőszeres övvel...

Nos, a facebook momentán - azon túl, hogy van aki szerint annyira kúl, hogy tetováltatja - szeret minket. Nem minket, mint embert, hanem minket, mint adattermelő mátrix-lárvákat. Az adatainkat, mert az a digitális létformánk vére: minden mozdulatunk adat, és mind (!) kell nekik. Na de nem idejönnek, hogy kell a véred, adjad, hanem kábít a mosolyával, mi meg elhisszük kis káeurópai mindenevőként.

Mivel kábít? Hát amivel itthon bárkit el lehet, nyereményekkel metálfényű barátaim! A nyeremény a hazai (múlt heti) forradalom nemzedékének ópiuma. És mi szeretjük az ópiumot, bevacsorázunk vele jó magyarosan: sóval borssal, paprikával. Van aki ezekre már szakosodott, és mint a becsületes drogosok, meg is osztják a jóbarátaikkal. Egy olyan jó nagy "osszuk meg és uralkodjanak felettünk" bajtársiasságból. Ma már nem "a szomszéd fűje mindig zöldebb", hanem a "szomszéd tehene is legyen döglött" tolerancia uralkodik felettünk, közben meg fogalmunk nincs, mit kezdenek a szilikonos völgyben velünk.

Cserébe minden fingásunk csodaszép grafikonokká válik, hogy még többet el tudjanak adni a bármiből nekünk.